egy kis szünet

 szerettem volna a rajz-mese végére járni legalább, de kifuttam a időből... no, meg az is igaz, hogy ez a meseszál is tekeredik, gabalyodik, néha összekuszálódni látszik, néha meg nagyon egyenesnek és követhetőnek... szóval, ülök rajta még egy ideig... mert most a családi fonalunk kap nagyobb hangsúlyt, elvezet minket az óperenciás tengerre, de fel az üveghegyre is és megnézzük mi mindent rejt a boszorkány háza, de a tündérvilág is bepillantást igért nekünk... hogy majd újult erővel térjünk haza, kiállva legalább a három próbát, örömitasan és feltöltödve új energiával...

  Azért hagy maga után valamit, egy gyönyörű virágszálat... gyönyörködni...

  mert vannak csodák, melyek egy egész évet várnak, hogy kibontakozzanak. Bár magukban rejtik a csodát, külsejük mit sem sejtet ebből a titokból... szúrós és közönségés... de van egy nap, amikor megmutathatja mire is képes... eláraszt illatával, de gyorsaságával is... jó mellé ülni és meglesni, ahogy felfedi ezt a csodát...

  én hiszem, hogy semmi nem történik oktalanul, hogy minden amit átélünk, annak van valami értelme, talán magasabb szinteken, talán nem is fontos, hogy hol... közel húsz cserép kaktuszom mindegyike fehéret virágik... még nem fejtettem meg miért... de majd egyszer... talán...

    Egy gyönyörű nyarat kívánok Nektek! - tegyetek róla, hogy az legyen :o)