2012. szeptember 3., hétfő

Tusza

 mikor már a térképről is majd lementünk, mikor - közlekedési táblák hiányában Matyi ösztöneiben bíztunk és égi jeleket kerestünk egy madár repülési irányában vagy énekében... döcögtünk óriás gödröket kerülgetve és már nem is tudtuk, hogy út-e az út...

 mesés szurdokba érkeztünk, ahol a nap lándzsaként veri sugarait az erdő sűrűjébe, ahol a kis Berettyó, még apró kölyökként csorgatja vízét és kijátszva az emberi értelmet utat keres magának a gát alatt... ahol csapdákat lehet hagyni a rákoknak és halakat lehet vadászni háló nélkül... ahol az élő világ karnyújtásnyira... ahol kőgörgeteget lehet indítani és lándzsákat dobni, annélkül, hogy félnénk élő fejre érkezik... ahol félni lehet és kell is a viperáktól... no, ez az a hely, amit megálmodtunk vasárnap reggel


a kíváncsiság kérem... az NAGY úr

kavicsok zsákszámra, mert a gatya zsebe már nem bírja...
 meg is kaptuk