Egy percben: a rajzolásról...

A pszichológia azt tanítja, hogy a gyerekek kreatívitását gyökereiből vágjuk el, ha netalántán arra vetemedünk, hogy rajzolni tanítjuk őt- legalábbis az egyetemen nekünk ezt tanították. A gyerek igenis nem kell azt tudja, hogy bennt kell maradnia a vonalakon, mint ahogy azt sem, hogy milyen színű a fa, a virág vagy az ég... ha ő pirosnak látja az eget, akkor rajzolja is pirosra... merthogy néha az is, ez vitán felül áll... vagy ha nem lát egységes színűnek egy felületet, akkor igenis fesse foltosan színesre; olyan árnyalatokat kombináljon, amilyeneket ő akar... A mi feladatunk csak az, hogy biztosítsunk az eszközöket, a többit elrendezi a bennük rejlő felfedező- és alkotó-ösztön…

 Annak idején, amikor láttuk Mátyásunk tehetségét és érdeklődését a rajz iránt, komolyan elgondolkodtam azon, hogy emeljük ezt a szintet magasabbra... tanítsuk értő szemek és kezek alatt... meg is kérdeztem egy művészbarátunkat, nem-e járhatna hozzá kotnyeleskedni a fiam... nem egészen arra gondoltam, hogy üljenek le ceruzával, vonalzóval és ejtsenek szót az axonometrikus perspektívikus ábrázolásmódokról, hanem, hogy amikor ő a műtermében nyakig festékes, engedje fiamat leskelődni, festeni, úgy a saját kedvére... Az ő válasza is elutasító volt. A gyerekek 10 éves korukig rajzoljanak önszántukból, minél többet és úgy ahogy ők akarnak... csak az alkotás vagy az „én csinálom öröméért”... nincs semmi technikai útmutatás, semmi irányítgatás... nekük is ezt tanították, ő is ennek a híve...

 Ismét mondhatom: elmélet rendben. Lássuk a gyakorlatot.

 Én nem tanítottam a gyerekeim rajzolni… nem azért mert lusta voltam vagy nem értem rá. Egyszerűen, mert azt hittem, hogy ez a helyes. Adtam az eszközöket és vártam, hogy maguktól mit kezdenek vele… És figyeltem, hogy hogyan alakulnak a dolgok… És a dolgok alakultak… De nem a várakozásaim szerint… és be kellett látnom, hogy mint minden ami emberi, tanulás révén tanulható… így a rajzolás is... ez sem kivétel

 Vártam a beharangozott kreatív ugrást, de be kell látnom, hogy nem következett be. A gyerekek rajzkészsége fejlődik, de az ütem lassú, esetlen és véletlenszerű. És lehet, hogy idővel belátnak dolgokat, de nem kéne ennyivel beérnünk... Tapasztalatból jöttem erre rá. Sajnos, én is így: lassan, esetlenül és véletlenszerűen... Mostanában nagyon foglalkoztat ez a rajzolás-dolog és nyított szemmel figyeltem a körülöttem zajló rajzoló eseményeket... rájöttem egy pár dologra, ami írva érik elméletté... szóval, leírom őket... egy percben, mert így kezelhetőnek is tűnik a 24 órában... ugyhogy lesz még egy pár egy-perces...