2011. május 9., hétfő

sűrű hetek

 szeretem mikor zajlanak körülöttünk az események... mikor reggel ki kell pattanni az ágyból, hogy biztosra tudjam valahová elérünk, mikor tudom, hogy van miért talpalni egész nap, mert délután valami csodálatos dolog vár ránk... és aztán megpihenni, csodálva a gyerekeimet... és elfelejteni minden rohanást és talpálást... és csak a percnek élni...

  A hét különösen zsúfolt volt, de ez el is várható egy anyák napi vagy inkább heti ünneptől...  egyik nap táncházba mentünk, kis kincs a mi kis városunkban... és megpihetnünk...

... nézni a táncos kis lábakat... forognak, pörögnek, egyes és kettős csárdást járnak, csettintenek, medvét fognak, barátot keresnek, zsidót jókedvre derítenek, és nem utolsó sorban hihetetlen módon szívják magukba kultúránk apró csíráit...



 Pénteken anyák napi ünnepély volt a Panniék óvijába...  közös anya-gyerek alkotással, versekkel és énekekkel és ügyességi versennyel... jók ezek a nem hagyományos ünnepek... jókat lehet nevetni és nem utolsó sorban örülni a győzelemnek, merthogy minden versenyt mi a Tulipánok nyertünk: a talicskázósat is, a puzzle-kirakósat is és a labdakeresőset is... Panni rendkívül büszke volt a teljesítményünkre...


  A verse arról szólt, hogy ha egy téren millió-egy gyerek állna, akkor is megtalálná őt az ő édesanyja... kéremszépen lehet ilyen szőszke-fejet nem megtalálni bárhány gyerek között?

 
Vasárnap pedig a Matyiék ünnepélye... Könnyes szemeim csak addig árulkodtak meghatottságomról, míg észre nem vettem az a lezserséget, amivel a kis versét elmondta... merthogy egy adott pillanatban lezserül a kezét a zsebébe rakta és mit sem törödött, hogy más katonás-vigyázban tisztelgett a szerepen... hiába, na... kiköpött anyja...


Az óriás-malacfüleket pedig nem azért kapta, mert ő a legrosszabb a suliban... egy mesében volt az öreg disznó... és meg kell mondjam jó disznó volt... büszke vagyok rá...


 Árontól pedig egy újabb aranyköpést hoztam... Nehéz megjegyezni minden aranyos mondását, szórakozni viszont annál inkább lehet, talán egész nap ezt tesszük mellette... 

 Áron áll az ablakban, a virágokon áthajolva nézi, mi minden történik az utcán. Hátrafordul és megjegyzi:
  - Anya, együnk virágot!
  - Áron, nem eszünk mi virágot, nem vagyunk mi kecskék.
  - Anya, kecskék vagyunk...együnk virágot.
  - Áron, nem vagy kecske. A kecskék mekegnek.- mire Áron egy mekegő-gágogó hangot hallat.
  -De kecske vagyok.- mondja
  - Áron a kecskéknek van szakálluk. Milyen kecske vagy, ha neked nincs szakállad?
  - Gida...
 hát, igen...

3 megjegyzés:

  1. Az a táncház!! Panni papírtálcából kosárkát készített? Úgy szemlélem, de lehet, hogy teljesen más!:)
    Tetszik az új blogruhád! Nagyon-nagyon!! Te csináltad?? Ilyen kell nekem is! Vagy hasonló! A családi fotó nagyon-nagyon!!! Szerintem majd lesz belőle scrap is!:)

    VálaszTörlés
  2. Szia Andi!
    Nézz be hozzám...van egy meglepim:)

    VálaszTörlés
  3. igen-igen jól látod Erika... papírtányér kivágva, befestve... majd virágokat ragasztottak rá... nagyon jól mutat...
    igen, a blogruha pár hetes kínlódásom eredménye... minden nap tettem hozzá valamit, többnyire egy-egy lyukas órában dolgoztam rajta... meg is van az eredménye, el vagyok nagyon maradva a papírmunkámmal... de van egy új blogruhám... és természetesen közben rengeteget tanultam Gimp-ről... dehát ez is volt a szándékom... szólj, ha valamiben segíthetek...

    Edina, jó ez a meglepi... sejtem, hogy mi az és kimonhatatlanul örülök neki...

    VálaszTörlés