Amikor én gyerek voltam valahogy teljesen másként zajlottak a kreatív tevékenységek... nem volt ennyi alapanyag, de nagyon sok technika sem, amit elsajátíthattunk volna vagy amit gyakorolhattunk volna kedvünkre... az információ sem keringett a neten, hogy jobbnál jobb ötletekből meríthessünk inspirációt... így felnőtt koromra maradt, hogy kinyíljon kissé a szemem a világ alkotós részére... ez az egyik dolog, amin szeretnék változtatni a gyerekeim életében... hogy ismerjenek meg sokféle anyagot, sokféle módszert... és fejezzék ki magukat, így is... persze sokszor én is megkérdem miért? miért ez a sok kacat, zakota, amit felhalmozunk és ami előbb-utóbb lestrapálva, porosan a szemétbe kerül... a választ teljes mértékben nem tudom, egyet viszont bizton állítok: megéri, mert nagy öröm alkotni, vágni, ragasztani, és nézni ahogy a kezed között formálódik a fejedben elgondolt, eltervezett kép... és jó együtt lenni is...
A hétvégén tulipánokat készítettünk. Krepp-papírból... egy csokorra valót...
és miközben a kicsi ujjak bibéket és porzókat sodortak, megtanultuk nemcsak e két fogalmat, de a hasznukat is... ámultak ám a lurkók... fiú és lány, mi?
Áron, bár nem vett részt a tevékenységben, méhecskét játszott... ő volt ki a bibére verte a virágport a porzóról... a nagyok természetesen nagy síkibálással fogadták... méghogy beleavatkozni az ők koncentrált munkájukba... netán tönkretenni azt...
A krepp-papír virágok készítésének leírását pedig Molnár Rékától kölcsönöztük, ha valaki elkészítené őket,
itt keresse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése