2011. május 30., hétfő

böngetők, odobák és a szagócáról is szót ejtünk

 Szeretjük mindenapivá tenni gyerekeink kedves szavait. Bár ez néha bonyodalmakat okoz. Pl. mikor a gyerek lili-t kér, más nem nagyon tudja, hogy mire is lenne szüksége. Vagy mikor odobába megyünk, vajon ezen mit értünk? Netán megpulykáljuk a tojást, no, ez szintén fejtörésre adhat okot. De mi szeretjük ezeket a nyelvújításokat (mint ahogy a kis nyelvújítóinkat is), és használjuk is, a megszokott szavaink helyett, mellett. Annyira, hogy néha a gyerekek is rácsodálkoznak, hogy mások ezeket miért nem mondják, használják, miért nem értik... szóval, tényleg: néha kész bonyodalom...

Ma, a reggelinél ezeket szedtük kis csokorékba, nem is tudom már minek az apropóján. Tény, hogy előszedtük őket... böngettünk, pibumbáztunk, pözsezséztünk, teszeltünk, kukulóztunk... és mint sokszor máskor, most is hozzátettem, hogy ezek a szavak csak nekünk bírnak jelentéssel. És alátámasztandó, megemlítettem, hogy mindez hasonlóan történt, mint Áron új szava, a szagóca születése esetén... Azt is sokáig szamócának mondtuk, de mióta Áron így mondja, valahogy az egész család átvette és hogy nagy esélye van, hogy egy új szó születik családi szótárunkban általa. Pannit nagyon meghatotta a történet. És azonnal munkához látott, hogy Áront kioktassa a szamóca- mikéntjéről... nehogy már ne értsék meg az emberek, hogy miről is beszélünk. Szembeállt Áronnal és többször ismételte:
- Áron, sza-mó-ca... így mondjuk sza-mó-ca... No, hogy is mondjuk Áron a szamócának?- kérte számon pár másodperc után. Mire Áron:
- Hám, bekaplak!


 Áron egy cseresznyét lógatva szalad keresztül-kasul a házon. Kérdem tőle, mit csinál?
Mire Áron: - Nézem, a cseresznye hogyan ringatja magát...

2 megjegyzés: