2011. március 7., hétfő

A szegény ember és az ezüst tojást tojó madár


 Amióta megszületett az első fejből-mesénk, azóta szerelmesei lettünk ennek a mesetípusnak. És ha tehetjük gyakoroljuk is, bármilyen fáradtan kerülünk is az ágyba. Mátyás kiváltképp rajongója e szokásunknak... És én is nagyon szeretem, mert megmozgatja minden agysejtemet, és valahogy ritka büszkeség tölt el, az "én mondom" és nekem "sikerült" büszkesége... Nem könnyű előre gondolkozni, hogy már a mese címének a megszületésekor legyen egy vázlat a fejedben, és azonnal állj is neki és élvezhetően mond is, de a fejedben meglegyen a következő gondolat is... szóval, ez a kihívás rendkívüli agyaktivítást kíván... de vele együtt imádom is... jó mikor végre kerek lesz a mese... mint ahogy az is mikor másnap rajzok formájában visszalátom a mesét, vagy egy-egy játékfordulat erejéig hallom, ami azelőtt este kipattant a fejemből...
 A mese címét mindig a gyerekek adják... Mátyás többnyire a "szegény ember és a..." kezdetűt hozza, már jó ideje, minden alkalommal... és imádja, ha a szegény ember szegénységét ecsetelem, mint ahogy a rostán a likakat is...
  No, de itt a mesénk, ahogy a legútobb kipattant a fejünkből és ahogy Mátyás megörökítette papíron:

 A szegény ember és az ezüst tojást tojó madár

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegényembernek nemcsak a szegénysége volt nagy, hanem a családja is, ugyanis annyi gyereke volt mint a rostán a lik, még eggyel is több...Tényleg szegények voltak, talán szegényebbek a templom egerénél is, pedig annak is csak egy nap jut kis morzsa  az oltárról. De ez a szegény ember, hiába volt dolgos keze, akármennyi pénzt megkeresett, a belőle vásárolt kenyeret a sok gyereke mind megette. Szomorkodott is ezért eleget, hogy minek verte meg őt az Isten ilyen nagy szegénységgel, dehát nem volt mit tennie, viselte a sorsát, amit a jó Istenünk reá rót. Egyszer gondolt egyet és azt mondja a felességének, hogy bizony ő elmegy szerencsét próbálni, hátha megsegíti őt az Isten és egyszer véget vet ennek a nagy szegénységnek. Megsüti az asszony a hamuba sült pogácsát és útjára engedi urát. Megy is a szegény ember hegyen-völgyön keresztül. Dolgozik is rengeteg portán. Elvállal ő minden munkát, de hosszú hetekig csak annyit keres, amit magára el is költ. Igy mindig tovább áll, hátha máshol jobban fizetnek, hátha máshol nagyobb szerencsével jár. 
  Egyszer a szegény ember elér egy óriási erdő szélére. Gondolkodik, hogy akkor ő ezen most keresztülvágjon vagy talán kikerülje azt. Hát, ahogy ott gondolkodik, észrevesz egy az erdőből éppen kifele tartó kis manót. Köszön neki illendően és kéri is a tanácsát. Mondja el neki a kis manó, érdemes-e ezen a sűrű erdőn átvágnia. Azt feleli a manó, hogy csak annak érdemes, akinek már sok könnye elfolyt- azzal veszi is ismét a botját és minden magyarázat nélkül, továbbáll… Gondolkodik a szegény ember, hogy akkor most hogyan tovább… aztán csak arra jut, hogy aki a szerencséjét nem keresi, az meg sem találja. Igy nekivág a sűrűnek… 

   Ahogy egyre bennebb és bennebb megy, úgy lesz egyre sűrűbb és sűrűbb az erdő. Aztán egyszer csak az erdő közepén egy tisztásra ér. Annak a kellős közepén áll egy fa. A fán meg egy óriási fészek… A szegény embert nem hagyta nyugodni a kíváncsiság, hogy milyen fiókák lehetnek a fészekben, így minden erejét összeszedve, felmászott a fára. Hát, a fészekben 9 ezüsttojás lapult. Meg is örült neki a szegény ember, gondolta, hogy itt véget is ér óriási nagy szegénysége. De ahogy az egyik tojást megérintette, hogy tegye be egy zsákba és vigye haza, az egész erdő csengeni-bongani kezdett… ekkora nagy zúgást, búgást ő még életében nem hallott. És erre a hangra repült  is az ezüsttojást tojó madár a fészkéhez és úgy ütötte-verte, ahogy szárnyas-karmos voltától kitelt. A szegény ember meg nyakába vette a lábát és úgy szaladt, ahogy csak bírt, el a fészektől, ki az erdőből… szolgának szegődött a szomszéd faluba, de nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy itt a közelben van az ő szegénységének-végetvető- szerencséje… ezért még egyszer megpróbálta, belópozott a sűrű erdőbe, odament a fához, felmászott a fészekhez és gyorsan kabátjába rejtett egy tojást. Az erdő ismét zúgni kezdett, ami vissza is hívta az ezüsttojást tojó madárat a fészkéhez. A szegény ember gyorsan mászott is volna le a fáról, de a madár elkapta, ütötte-csapta, ahogy madár voltától kitelt… Egészen addig amíg a szegényember eldobta a tojást, és úgy szaladt, hogy a lelkét majd kilehelte bele.

   Még ötször próbálkozott, de egyszer sem járt sikerrel. A madár mind az öt alkalommal elűzte a fészkétől. Már-már a szegényember feladta a próbálkozást… de utolsó alkalommal, mikor nagy fájdalmak közepedte szaladt ki az erdőből, ismét szembe találta magát a manóval. Elpanaszolta neki nagy bánatát, mire a manó azt tanácsolta neki, hogy ha könnyeivel átitat egy gyapjú takarót és abba csavarja be a tojást, akkor az erdő fái némák maradnak és el tudja hozni a tojást… De a könnyek igaziak kell legyenek, fájdalomból, szomorúságból kell az arcán lefolyniuk és ha akkor itatja le a takaróval, sikerül amit szeretne… Nem volt ez nagy kérés, a szegény embernek amúgy is sok könnye folyt, ha a családjára gondolt, arra, hogy otthon nagy szegénységben élnek, éheznek és fáznak.
 Igy egy év elteltével könnyektől átitatott takaróval vette a sűrű fele útját. Felmászott a fészekbe, letakarta a tojást a takaróval, magához szorította a csomagot és amilyen gyorsan csak tudott lemászott a fáról. Az erdő néma maradt. A szegény ember pedig szerencsésen kijutott az erdőből, egy ezüst tojással gazdagon. A tojást a vásárban jó sok pénzért eladta, és a pénzzel gazdagon tért haza családjához… Volt nagy öröm, jókedv és nem utolsó sorban lakmározás…
 Itt a vége fuss el vége, ha nem hiszed a mesémet, járj utánna.

1 megjegyzés:

  1. Hát, én nem hittem és utánajártam...de szó szerint igaz, amit leírtál :)főleg az, hogy aki a szerencséjét nem keresi, az meg sem találja. Az is tetszett, hogy a végére nem lett kapzsi a szegény ember, s csak egy tojást vitt el...
    Ahogy egyszer egy 7 éves kislány nekem mondta, úgy mondom én is neked , hogy jó ízlésed van, jól elmondtad a mesédet :)

    VálaszTörlés