2011. március 27., vasárnap

Magyar Mese Napja

  Talán ez a történet is kezdődhetne mese módjára: "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy..." egy márciusi verőfényes nap, mikor megszervezhettük kis iskolánkban a Magyar Mese Napját.  Mikor először olvastam a Magyar Mese Ünnepéről, tudtam, hogy ezt a rendkívüli hagyományőrző kezdeményezést el kell hoznunk a mi gyerekeink számára is, meg kell szervezni és meg kell ünnepelni iskolásainkkal. A nagyszerűnek tartott ötlet hamar gyökeret eresztett iskolánk falai közt, hisz tisztában voltunk vele, hogy ez egy rendkívüli lehetőség arra, hogy kultúránk gyerekeknek szóló kincseit ebben a formában is kihangsúlyozzuk, őrizgessük, ápolgassuk és továbbadjuk; hogy mesemondó nagyjaink igazgyöngyeit összefoglaljuk és egy ünnepi nap keretében tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik hisznek a magyar mesékben, illetve a mese varázserejében.

 Úgyhogy gyorsan szervezkedésbe is kezdtem. Előre úgy gondoltam, hogy szűk körben, pár gyerekkel épp csak megemlékezünk, de a kezdeményezés nagyon hamar nagyobb méreteket öltött. És felmerült az igény, hogy az egész iskolára kiterjedjen. Így az I-IV magyar osztályok pénteken a dísztermünkben gyűlekeztek...

 És hogy mivel vártam őket? Előszőr is egy vetélkedővel. Iskolásaink Hamupipőke módjára kellett szétválogatniuk magyar mesekincseink fotóinak kivágott darabkáit, összerakosgatniuk és megnevezniük bábjátékaink, rajzfilmjeink, meseillusztrációink képeit.  Híres mesemondóink, meseíróink fényképei tűntek fel és nevei hangzottak el, nem véletlen... végülis ez volt a cél... hogy kicsit rendszerezzük ismereteinket...


 
 Majd megnéztük "Az elátkozott kastély" magyar népmesét, ezt követően pedig a gyerekek három csoportban háromféle technikával valósíthatták meg és léptethették színre a mese szereplőit, történetét, készíthették el a mese hátterét és ezáltal kicsit betekintést is nyerhettek a bábosok nem is annyira egyszerű és magától értetődő munkájába.

A kis elsősök a mese jellemző tárgyait, képeit készítették el habszivacs lapokra, textil bevonattal.

 
Tanítónéniük segítségével csodálatos képes-meselapok sorakozhattak fel és Eszter bátor mesemondására mindenki büszkén emelhette magasra keze munkáját.



  A másodikosok lepedőre festették a mese hátterét.


 Festék révén elevenedett meg a szegény leány útja a kastélyig, valamint a történet fő eseményeit rejtő kastély belseje. Papírtányérok segítségével készültek a szereplők: a szegény asszony, a szegény leány, a király, a macska, valamint a királyfi.


 A negyedikesek zokniból varrták meg ugyanezeket a szereplőket. Kreatív ötleteiknek köszönhetően jópofa bábok születhettek, a többi gyerek nagy csodálatát vívva ki. Közben kartonból készült kis bábfal, hogy ezen zoknibábok megelevenedhessenek, megszólalhassanak és egymást segíthessék a mese fonalának görgetésében.


Mindhárom előadást végignézve csodállattal bámultam a gyerekek kreativítását, szépérzéküket, alkotó kedvüket, vidám hangulatukat, lázas tevékenységüket. Iskolásaink büszkeséggel nézhették saját munkájuk gyönyörű eredményét és megcsodálhatták iskolástársaik alkotásait is. Nemcsak a bennük rejlő értékeket mozgathatták meg, de egymástól is elleshettek megoldásmódokat, ötleteket.

 A nap záróeseményeként minden osztály elkészíthette a Magyar népmese intrójának motívumaival az osztályuk saját plákatját.


Ahogy néztem hogyan formálódik a madár szájából a piros levélpár a virágokkal és láttam ahogy kézről kézre jár a filctoll, az jutott az eszembe, hogy ennek a mesének itt nem lehet vége. És bár a nap lezárult, mégis úgy érzem, gyerekkezek fognak még Magyar Mese Napon tevékenykedni.

1 megjegyzés: