2011. március 18., péntek

mi megy a tv-ben?





Elromlott a tévénk és férjecském a szerelőhőz vitte.
 Áron a reggeli meséjét kérte, majd könyörgött, végül sírásra gördült az ajka... Egy hirtelen ötlettől vezérelve feltettem a tévé helyére, mondván, hogy ő a tévé, mutasson nekünk valami szépet...
 Áron nekiállt énekelni (az egyfejűt természetesen), majd táncolni... Amikor megingott alatta a talaj, segítséget kért, mondván:
- Anya, segíts... Áron leesik és fog fájni a torka...





 A kiprovokált "kicsi na!"
 Észrevette a legkisebb örökös, hogy ha nemtetszésünket szeretnénk kifejezni mi nagyok a családban, akkor minden mondatunk így kezdődik: "kicsi na!"... ezért ha úgy érzi nem vesszük eléggé figyelembe az akaratát, mindig ezt szajkózza: "kicsi na!". Sőt, történt, hogy majd lenyelte a jeggyűrűnket (amit egyszer tiszta véletlenül megkaparintott és annyira jókat nevettünk az ujjmerevedésén, amit gyűrűhordás közben produkált, hogy néha megengedtük neki, hogy csodálhassa "drágaságát")... szóval betette a szájába, gondolom közben jól megízlelte (megcsócsálta) és elkezdett levegőért kapkodni... azért apja kiosztott neki pár hátbaveregetést, amit viszont a gyerek nem tűrt szó nélkül... bár, szavam ne felejtsem, legalább túlélte a dolgot... elkezdte a pityergést és ahogy az ölembe szorítottam, vádlóan nézte az apját, közben sűrűn felszólított, illessem az apját a "kicsi, na!" kifejezéssel...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése