2011. március 26., szombat

kelekótya kiskakas

 hogy hogyan is kezdődött a Kelekótya kiskakas története?... úgy, hogy ő kelt ki utoljára a tojásból... és kerekített egy olyan gyönyörű és fordulatos mesét, rengeteg állattal és nagy találkozásokkal, hogy muszály volt a mesét színre vinni, betanulni és előadni... a gyerekek nagy örömére...
 Szóval, kikelve a tojásból, és hallva a baromfiudvar millióegy állatát beszélni, a kiskakas elhatározza, hogy ő is megkeresi a saját hangját, segítséget kérve az udvar lakóitól...






... de mivel minden állat a saját hangján tudott csak megszólalni, nem igazán voltak kiváltói a kakas kukkorékolásának... nem annyira a Nap, aki felkelve felhőágyából, felszólította a kiskakast, üdvözölje őt kellőképpen... többszöri nekifutásra, az sikerült is...


 higgyjétek el,  nagyon jó érzés belekukkorékolni a gyermeki felszült figyelem és a végső megnyugvás zsivalyába... azt hiszem végigizgulták a mesét és nagyon megnyugodtak, mikor végre megszületett a kakas hangja is... amúgy pedig nagyon édesek voltak... nagyon akartak segíteni a kakasnak... egyszer azt hallottam, hogy egy kislányhang azt állítja, hogy a strucc biztos tudna segíteni neki... máskor meg egy kis kéz nyúlt fel a bábfalhoz, megsimogatva a kiskakast, ne szomorkodjon annyira...

5 megjegyzés:

  1. Andi, le a kalappal előtted !
    Csodálatos vagy:)

    VálaszTörlés
  2. Azt aaa, fantasztikus a mese is, a horgolt állatkáiddal meg különösen!!!

    VálaszTörlés
  3. Videó nincs??? Nagyon megnézném!!:)) Gratulálok! Gondolom már jár az agyad a következő mesén! A napocskát nem tudom ki készítette, nagyon szép!!

    VálaszTörlés
  4. köszönöm lányok...

    Erika, sajna videó nincs, de azt hiszem ez nem is baj... nem nagyon szeretem magam visszanézegetni, nem tenne jót az önbizalmamnak szerintem :D... És igen, nagyon eltaláltad... agyalok már nagyon a következő mesén... főleg, hogy két hét van a megvalósitására...
    A napocskát pedig egy nagyon kedves művészismerősöm készitette. Amúgy az egész bábfalért ő a "felelős", mint ahogy az egész játszóházas kezdeményezésért is...

    VálaszTörlés
  5. Én is utálom magam fotón, videón (milyen meglepő, hogy ebben is hasonlítunk!!:)), de a dokumentáció nagyon fontos dolog!!Tapasztalatból tudom. Évek múlva, óriási kincs, illetve sosem lehet tudni, hogy mikor kell!Pl. egy pályázathoz! Tessék pihenni is!! Puszi!

    VálaszTörlés