húsvéti pillanatok

 persze, hogy mi is... sőt... készülünk ezerrel... hogy tiszta lakásban, tiszta lélekkel kezdhessünk új reggeleket...  hogy hogyan teletek a készülődés napjai? ezekből hoztam el pillanatokat...

egy mosoly- egy szünet erejéig

Széllel szemben 

Nagyanyó úgy gondolta, hogy Áron két-és-majdnem-fél-éves korához illően,  tanuljon meg egy locsolóverset, nehogy elhervadjanak rokon és ismerős lányaink. És nekiálltak:  Nagyanyó: - Én kicsike vagyok...

  Áron: Mama, te nagy vagy!!

Bár, ezt többször eljátszodták, végül sikerült a kis ötsorosat megtanulni. És ismételni naponta többször is. És persze a másik nagyanyó sem maradhatott ki a sorból, neki is elmondták párszor, biztos mi biztos, nagy szégyenbe ne maradjunk. Mama az egyik reggel  próbálta rávenni Áront, hogy még egyszer mondják el a versikét.

Nagyanyó: - Gyere Áron, mondjuk el a verset, úgy ahogy majd Róza mamának fogod mondani...  mire Áron: - Neki már elmondtam!

és ennek ki áll ellen?

 Borbély vagy mégsem?

 A nagytakarítás szüneteiben, a virágaimat babrálva, bár meg nem fésültem őket, de a télen nagyon burjánzó hajtásokat szépen összekötöttem, egy karóhoz erősítettem. Apának ahogy este hazatért, rögtön feltűnt, és komolyan ezt mondta:

  - Ej te virág, nagyon kamaszosan vagy borzos, nem kéne téged egy kicsit megnyírni???- no, ez az a perc, amikor szigorúan tilos apát akár egy percre is felügyelet nélkül hagyni...

segítessz vagy nem segítessz?

Nagy baj nem lehet...

  Tortát sütöttünk (Dobosat!!!) Mátyás közelgő szülinapjára. A gyerekek székre állva a tésztából formákat gyúrtak. Panni készített egy Napocskát, de Mátyás, hogy felhívja a figyelmét arra, hogy nem rögzítette a sugarakat jól, felemelte a Napot, ami természetesen darabjaira esett. Panni azonnal sírni kezdett. Áron, aki egy virágpor-tartó mellett serénykedett, igyekezett Pannit vigasztalni:
- Panni, ne sírj, van virágpor!- vagyis nem lehet az élet olyan kegyetlen, ha van virágpor...

koncentrálva, de készülnek a sütik az ünnepre

Reggeli indiszkréció

 Áron ahogy reggel kinyitotta a szemét, e kérdést szögezte (szó szerint szögezte) nekem:
  - Aja, te szeleted a cigányokat vagy nem szeleted a cigányokat?
 Ittam a kávémat, élvezve a reggeli csendet és horgolgattam, kihasználva a korai órát, míg a gyerekek jóízűen aludtak. Hirtelen azt sem tudtam, mit is válaszolhatnék.
  - Nincs nekem semmi bajom a cigányokkal- mondom
  - De szeleted vagy nem szeleted a cigányokat?- nem volt kibúvó, tényleg válaszolni kellett...


Megszokni vagy megszökni

 Inkább gyűjtőgető mint vadászó szenvedélyünknek hódolva, apa a gyerekekkel csalán-szedő körútra indult (én persze tudván, hogy nem fogok nagyon jó példával szolgálni, nem is erőltettem, hogy velük tartsak). Persze a gyerekek szívesen csatlakoztak, mint mindenhez, ami kinnt van és ahova menni kell. Apa az uton okítja a gyerekeket:

- A csalán csak kezdetben csíp, aztán megszokja az ember keze és már  nem is érzi.- elmélet rendben. És akkor jöjjön a gyakorlat. Apa lelkesen szedni kezdi, Panni ahogy az elsőhőz nyúl és a kezén megjelennek a foltok, tűri-tűri könny és szó nélkül, aztán megszólal:

- Apa, én úgy gondolom, hogy az én kezem ezt nem fogja megszokni....

elkészültek

készülnek a berzselt tojások