gyerekszáj...

 Vasárnap medvehagyma-vadászatra indultunk a közeli bükkösbe. Ahogy beérünk az erdőbe, Panni sopánkodni kezdett, hogy vigyázzunk hová lépünk, nehogy egy virágot is eltapossunk... ki is oktatná a dolgok lényegéről a bátyját:
  - Matyi, vigyázni kell hová lépünk, hisz tudod, a virágok is élőőő- élőőő- élősködők, bökte ki végül...

 Áron a vasárnapi erdei incidensről (naponta kb. 5-6szor elismételve):
- Anya, megcsíííípett a dongó... lossz dongó... nem engedte, hogy kis világot szedjek mamának... kicsi világot...
- Áron, mondta anya, hogy ne piszkáld a dongókat a botoddal, mert megcsípnek.
- Igen, dongó megcsííípte Álont, itt né- mutat a lábára. (amúgy meg voltunk győződve, hogy csak megijedt és nem csípte meg, de az esti fürdetésnél láttuk, hogy jókora csípés van a lábán)
- Rossz dongó. Anya, mondjad neki, hogy NA-NA!
- Na-na dongó!-  mondom
- Sílt Álon, nagyon. Így ni: brühü-brühü-, közben pedig lekerekedik a szája és tényleg nagyon bánatos képet vág. - Anya mondta, gyele ide Álon. Álon meg állt és sílt!
- Megijedtél Áron?
- Álon nagyon megijedt! A lossz dongótól... Anya, mondjad ne bántsa többet Álont!
Én meg a képzeletbeli dongóval erőteljesen közlöm: - Dongó, ne bánsd a babámat!