2012. augusztus 23., csütörtök

helyzetkép augusztus végéről

van úgy, hogy a háromévesedre ha nem is adnád fel a 90 literes hátizsákot és küldenéd el tanuló éveire Kolozsvárra (legalább), de minimum a kezébe nyomnád a kisvödröt és megmutatnád az irányt a játszótér fele... A zakuszka (háromévesed szótárában: szagoska) kérlelhetetlenül rotyog a fazékban, a rétes lapjai begyúrva, töltelék még csak gondolatban... a levesben még sehol a galuska és természetesen csak most derül ki, hogy a hütőben egy darab tojás sincs... még porszívózni is kéne és a vasalnivaló is türelmetlenül várja, hogy összehajtogatva a szekrénybe kerüljön... az angol könyv lapjai sem forognak órák óta, de ebben a kapkodásban angol szavak zúgnak a fejemben, kis helyet keresve rögzülés gyanánt... szóval, csupa földi dolog... sok semmiség... sok apróság... amik figyelmet alíg igényelnek

de itt vannak a fontos dolgok is: pl. egy gumiját levedlett játékautó, amit nem lehet a szönyegen taszigálni defektesen és ami halogatást nem tűrve, gyors szerelést igényel... vagy egy felfújandó ugrálólabda, ha már autózni később kell... egy megkeresendő puzzle-darab, ami isten tudja miért tűnt el a dobozából, de amit csak Anya varázslatos szeme láthat meg... egy bekapcsolandó ének... egy tésztadarab a munkasztal törlésére vagy a liszt szórása a rétes húzogatása közben...


bevallom, egy idő után a lényegtelen dolgok legyűrték a lényegeseket... és mint ahogy Toldi is bírta egy ideig türelemmel, aztán elvette a malomkövet, olyan súllyal hangzanak az én szavaim is: KÉSŐBB, most HAGYJ BÉKÉN DOLGOZNI! És az én háromévesem bekullog a szobába és csenben játszani kezd... eltelt egy óra, el másfél is... én haladok a saját lényegteleneimmel és néha behallgatok a szobába... nyugtatóan hatnak a nyugodtan suttogott gondolatok... és mikor már azt hiszem, hogy minden elfelejtődött és nekem is lényegesen kevesebb a dolgom, megjelenik a háromévesem:

- Anya, tudod kik a rossz emberek?
- ??!!!
- Azok, akik nem játszanak a gyerekükkel! Akik főznek! Akiknek szagoskát kell csinálniuk! Akik nem engedik a gyerekeket lisztet szórni! és még horgolni is tudnak - tette hozzá, hogyha netalántán nem ismertem volna eddig magamra.

5 megjegyzés:

  1. Édesem, mindezt a három évesek bölcsességével...imádom!

    VálaszTörlés
  2. Tündéri kicsi fiú, s milyen igaza van :)

    VálaszTörlés
  3. Ez igen! Az en haromevesem meg nem tesz ilyen meghatarozasokat, de gondolom ami kesik nem mulik.Igaz? Arra viszont kivancsi vagyok hogy hogyan tudtad ezt lereagalni?

    VálaszTörlés
  4. ... és még horgolni is tudnak! :)))))))))))))) Imádom!

    VálaszTörlés
  5. köszönöm, lányok.

    Iza, az igazság az, hogy többnyire sehogy nem szoktam lereagálni... csak mosolygok magamban... de ha ilyen jópofát mondanak, akkor lehajolok hozzájuk és megölelgetem, megpuszilgatom őket... de nálunk ki lehet mondani, az is ha épp nem szeretnek... legtöbbször azt szoktam ilyenkor mondani, hogy hát, így jártam... én sem vagyok mindig büszke rájuk, nekem is meg kell ezt mondanom nekük, ők is megmondják cserében nekem...

    VálaszTörlés