szinte tökéletes...

 Sarmaság az a hely, ahol a legtöbb szombatunkat vagy vasárnapunkat töltjük... ritka az a hét, amikor ne vennénk arra az irányt, ha itthon vagyunk... férjecském gyökerei erednek onnan és bár a nagyszülők már nem élnek, elszakadni nem tudunk a helytől... de tény, sokszor nem is akarunk... 

  kedvencünk természetesen a szőlőhegy... az év ezen szakában kis csodavilág, ahol meg lehet állni szőlőt, almát, szilvát kóstolgatni (nekem aki a krumliföldeken nőttem fel, igazi kincs), mustot inni, csodálni az őszbe boruló természetet...

venyígés pince tövében összegyűlt maroknyi családom

az egész domb pincéből álló kis falu

Áron: "Anya félek, beesek egy gödörbe!"

"Anya, beestem egy gödörbe!"

piszkálni való mindig akad... és piszkáljuk is...

új lakótársat szereztünk... egy bebábozódott hernyót...

                                             almaszüret: leszedjük az egyetlen almánkat                                                             (természetesen az elmaradhatatlan bottal a kezünkben)

megérint az idő: a legfiatalabb Kósa, az üknagyapja által épített pince bejáratánál

 hát, így esett, hogy szinte tökéletes lett a vasárnap...