2011. szeptember 25., vasárnap

szinte tökéletes...

 Sarmaság az a hely, ahol a legtöbb szombatunkat vagy vasárnapunkat töltjük... ritka az a hét, amikor ne vennénk arra az irányt, ha itthon vagyunk... férjecském gyökerei erednek onnan és bár a nagyszülők már nem élnek, elszakadni nem tudunk a helytől... de tény, sokszor nem is akarunk... 

  kedvencünk természetesen a szőlőhegy... az év ezen szakában kis csodavilág, ahol meg lehet állni szőlőt, almát, szilvát kóstolgatni (nekem aki a krumliföldeken nőttem fel, igazi kincs), mustot inni, csodálni az őszbe boruló természetet...


venyígés pince tövében összegyűlt maroknyi családom
az egész domb pincéből álló kis falu
Áron: "Anya félek, beesek egy gödörbe!"
"Anya, beestem egy gödörbe!"
piszkálni való mindig akad... és piszkáljuk is...
új lakótársat szereztünk... egy bebábozódott hernyót...
                                             almaszüret: leszedjük az egyetlen almánkat                                                             (természetesen az elmaradhatatlan bottal a kezünkben)

megérint az idő: a legfiatalabb Kósa, az üknagyapja által épített pince bejáratánál
 hát, így esett, hogy szinte tökéletes lett a vasárnap...

2 megjegyzés:

  1. Sarmaság Nagyhalász testvértelepülése!! Tudtad? Én sajnos még egyszer sem voltam ott, de nagyon szeretnék egyszer elmenni.
    Az utolsó kép...!!!:)

    VálaszTörlés
  2. Tipitá, Sarmaság Nagyhalász testvértelepülése???? Istenem, a mi életünk tényleg összefonódik... hát, tessék eljönni egyszer... szivesen végigkalauzollak a vidéken...

    VálaszTörlés