A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kirándulás. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. szeptember 25., vasárnap

szinte tökéletes...

 Sarmaság az a hely, ahol a legtöbb szombatunkat vagy vasárnapunkat töltjük... ritka az a hét, amikor ne vennénk arra az irányt, ha itthon vagyunk... férjecském gyökerei erednek onnan és bár a nagyszülők már nem élnek, elszakadni nem tudunk a helytől... de tény, sokszor nem is akarunk... 

  kedvencünk természetesen a szőlőhegy... az év ezen szakában kis csodavilág, ahol meg lehet állni szőlőt, almát, szilvát kóstolgatni (nekem aki a krumliföldeken nőttem fel, igazi kincs), mustot inni, csodálni az őszbe boruló természetet...


venyígés pince tövében összegyűlt maroknyi családom
az egész domb pincéből álló kis falu
Áron: "Anya félek, beesek egy gödörbe!"
"Anya, beestem egy gödörbe!"
piszkálni való mindig akad... és piszkáljuk is...
új lakótársat szereztünk... egy bebábozódott hernyót...
                                             almaszüret: leszedjük az egyetlen almánkat                                                             (természetesen az elmaradhatatlan bottal a kezünkben)

megérint az idő: a legfiatalabb Kósa, az üknagyapja által épített pince bejáratánál
 hát, így esett, hogy szinte tökéletes lett a vasárnap...

2011. augusztus 8., hétfő

a nyár margójára

 ahalyt kamaszkoromban nagyon szerettem egy játékot... mint a játék kitalálója, büszke is voltam találmányomra (bár nem kétlem, hogy sokaknak megfordulhat a fejében hasonló, végülis egy egyszerű mókáról van szó...)... fontos játék volt nekem és elég sok időt töltöttem ennek űzésével... kiválasztottam egy, a lakóhelyemhez közeli várost, vonatra ültem, odautaztam... az állomáson felültem az első, arra jövő buszra és a végmegállóig meg sem álltam... aztán egy szabály vezetett vissza a kiindulópontig (amit azért ajánlatos volt estig beteljesíteni, hisz még csak kamasz voltam): megfordulni csak zsákutcában volt szabad és tilos volt a kérdezősködés... persze semmilyen más közlekedési eszközt nem használtam, gyalog kellett visszaérkezni... sok várost fedeztem fel így és most is vallom, hogy így elég mélyen, alaposan meg lehet ismerni egy-egy települést...

 no, ezen a nyáron, a gyerekekkel végigjártunk néhány olyan helyet, amit ahalyt fedeztem fel... nem is tudom miért, de az idén valahogy fontos volt nekem, hogy megmutassam egy-egy város apró kincseit, értékeit az utódoknak... úgyhogy sok új helyen nem jártunk, viszont annál több régi hely szépségére, varázslatosságára csodálkozhattam ismét rá...

 persze a nyár a tengerrel kezdődött... a tenger egy új arcát mutatta az idén nekünk, a szeleset, a hűvöset, ami ellen csak addig zúgolódtunk, amíg fel nem fedeztük, hogy mennyire csodálatos és ránkszabott így...

a víz, mely Áron szerint hullámLik, de volt villám is, ami Áron szerint villámZik




persze azért fürdésre és homokozásra is volt idő(járás)... és én is hódolhattam homokvárépítési szenvedélyemnek... minden nap... legalább egyszer... no jó, azért gödröt is ástunk, meg sáncot is... Áron, egyik kedvenc telep(edő)helyét...


és utánna Székelyföld, minden mennyiségben:

Sepsiszentgyörgy: vártemplom
sikátorok és céhtörténeti múzeum Kézdivásárhelyen, no persze a babamúzeummal
Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
Haszmann Pál Múzeum, Csernáton
óriáspincetető, Maksa
Prázsmár, vártemplom
Csíksomlyó
Hargitafürdő, Balu kaland park
Hétlétra, Nagykő
Négyeskő
Brassó
Székely vágta, Maksa
Csernátfalu
csoportkép Szentivánlaborfalván
 és közben próbáltuk felvenni Szentgyörgy lélegzetvételét... könyvtárba jártunk mesenapra, múzeumba denevérnapra, alkotó óviba a mívesházba (nemezelni, gyöngyfűzni, batikolni, csuhézni, néptáncolni), játszani a Zsibongóba... hódoltunk élvezeteinknek, úsztunk kimerülésig


 játszótereztünk, soha-meg-nem-unásig


 tűzet raktunk, míg megtanultuk a mikéntjét


 de ami a legfontosabb volt, azt ismét Panni fogalmazta meg. Mikor megkérdeztem mi volt jó a nyáron, gondolkodott, aztán azt mondta: "Az anya, hogy együtt voltunk!"...

2011. április 30., szombat

ki-ránduljunk


Vágytunk már nagyon ki a zöldbe. Kicsit izgulva, hogy a szép idő és a majális közeledte sokakat kicsalogat az erdőre... aztán mégsem... felvettük a legjobb formánkat és szó szerint berohantunk a fák közé, ki-ki a maga tempójában:

aki nehezen éri utol a többieket

mert a gyerekek szó szerint berohantak az erdőbe
hangyasav kísérlet

óvatosan, sose lehet tudni mi is van a dongókkal...
a medvehagyma nemcsak egészséges, de finom is
alma-szünet
pihenés a fa tövében
elég nehéz feladat egy csoportképre összeterelni őket
kapaszkodjuk apa fülébe...